Zólyomi Kittike élni akarásának története az Édesanya leírása alapján

2003. május 22-re voltam kiírva. Május 13-án mennem kellett CTG-re és ultrahangos vizsgálatra. A CTG jól sikerült, de az ultrahangon az orvos azt mondta, hogy nem fejlődik a magzat, és ha jövő hét keddig nem történik semmi, akkor megindítja a szülést.

Meg sem tudom mondani milyen érzés volt úgy eljönni a kórházból, hogy jövő hét keddig várni kell. Másnap 14-én este elkezdtem görcsölni vérzés nem volt, de fájásaim sem, így 15-én 0 óra 25 perckor bevittek a kórházba ahol mondták, hogy 1 ujjnyira vagyok nyitva ebből csak délután lesz baba, de megfigyelésre a vajúdóba NST-re kötöttek. Sajnos a kicsi szívhangja beszűkült volt és azzal hitegettek, hogy biztos alszik. Hajnali fél 3-kor burkot repesztettek, ami mecóniumos volt, a szívhang még mindig beszűkülve. Fél 5 kor végre felhívták az orvosomat, aki azonnal bejött és megvizsgált. Még akkor könyörögtem neki, hogy szedje, ki a kicsit, mert már nem bírom, úgy fáj a hasam. Sajnos a konzílium döntését és a Timet még végig kellett várni mikor reggel 7 órakor közölték, hogy akkor megcsászároznak. Elkezdtem nagyon félni majd arra gondoltam, hogy mindjárt nem fog fájni semmim. Gerinci érzéstelenítést kértem, hogy találkozhassak mielőbb az én babámmal. 2003. május 15. 8 óra 25 perckor gyengén felsírt a kislányom /Kitti/ majd síri csend és hírtelen eszeveszett rohangálás, fölöttem két orvos felkiáltása "Úristen, Jézusom". Megszólalni sem sírni nem tudtam, csak elkezdtem remegni! Ott feküdtem, mint egy rongybaba és senki nem mondott semmit. Mikor lekerültem a megfigyelőbe, bejöhetett a férjem és a szüleim, de nem mondtak semmit, csak hogy 2650 g. 47 cm. és nem láthatták csak messziről inkubátorban van. Mikor végre elmesélték, hogy a méhlepény középső része levált. hogy vérrög képződött, Kittinél felsírás után apnoe lépett föl, bradycardiás volt nem lélegzett, 5 perces korára a lélegeztetés és szívmasszásnak köszönhetően állapota javult, de 8 óra alatt még 3 szór az apnoe megismétlődött. Ekkor a II. sz. Gyermekklinika Intenzív Osztályára szállították át a Cernyvel. A mentősök még beszéltek velem két szót megmutatták a kincsem adtak róla egy fényképet és megígérték, hogy vigyáznak rá az utóbbit nagyon szépen köszönöm ez sokat segített, éreztem, hogy jó kezekben van. Kittit elvitték én meg egyedül voltam és nem tudtam szülni a férjemnek, elfogott a zokogás. Egy nővérke sajnált meg és odaadta a mobilját, hogy tudjak telefonálni. 20 perc alatt /35 km/ megérkeztek, férjem és szüleim adtak egy mobilt és mentek a kicsi után. Este 21 óra körül telefonáltak, hogy ne izguljak, jó helyen van a kicsi! Minden nap bejárt a férjem a kicsihez és este mindig odatelefonált, hogy nem történt valami változás. Olyan hosszúnak tűntnek a napok, végre 18-án elhagyhattam a kórházat és meglátogattam a babámat. A Tűzoltó utcai kórházban egyből jött az aznap ügyeletes doktor Úr és elmondta a 3 nap alatt történteket, én meg könnyeimmel küszködve próbáltam odafigyelni és megérteni hogy mindez mért velünk történt meg. Sajnos Kitti nem ürített vizeletet így 500 grammal nehezebb lett a súlya, szondán lélegeztették és a rengeteg gép és infúzió is felidegesített. Három hétig csak pár órát bírtam vele lenni és mikor éreztem, hogy mindjárt sírni fogok inkább hazarohantam. Május 28-án került le a 2/b-be újszülött osztály ahol reggeltől estig ott lehettem, és minden segítséget megkaptam a nővérkéktől. Az ödéma lement a kis testéről s jócskán le is fogyott. 1 hónaposan vihettem haza 2860 grammal. 3 hónapos korában beutalták a Kittit a Svábbegyi Fejlődés neurológiai Intézetbe ahol súlyos agytörzsi működészavart állapítottak meg. Sajnos még mindig nem tudjuk, mit hoz a jövő, de a remény, ha pici is sokat segít. Napjában 6 szór fél órát tornázunk sokat eszünk, lassan de biztosan fejlődünk.

Szeretnénk megköszönni a Cernynek a bíztatás a Tűzoltó utcai dolgozóknak a rengeteg türelmet s szeretetett. Nem utolsó sorban azoknak az anyukáknak, akiknek kiönthettem a szívem a nehéz pillanatokban. Külön szeretném megköszönni anyukáméknak, testvéreméinek, barátainknak, szomszédjainknak, hogy nem nyaggattak naponta kérdéseikkel és a szüleim kollégáinak, akik drukkoltak, hogy mielőbb hazakerülhessen épségben egy gyönyörű kislány, akinek az élete nekünk a legdrágább kincs.

Ezúton is szeretném megköszönni a Kezedben a Sorsom Alapítványnak a sok-sok segítséget és törődést. KÖSZÖNÖM.